top of page
Boglarka G. Horvath
Painter
{Oils, WaterColors and Drawings }
HALPEDIKŰR
HALPEDIKŰR
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 030 https://youtu.be/fTtpiftkF40
Ezek a bajuszos kishalak
nekilátnak a lábadnak
profi módon megdolgozzák
szép sorjában megsorjázzák
ez a halpedikűr
a láb a vízbe merül
az ember, az pedig ül
ez a halpedikűr
Félóra, vagy annyi se kell
s ha elnyom az álom
arra ébredsz, hogy ápolt
a fej a lábon
ami elhalt, az elhagyott
halaknak martaléka lett
a kemény bőr, lám, szelídül
halpedikűr, halk pedikűr
Míg lábad köztük lengeted
kezedet is kezelteted
egyszerre tripla élvezet
füledben Wagner-zengzetek
Manikűr, walkür, pedikűr…
belecsusszant a retikül
a halpedikűr-kúra
akváriumba
s már az is teljesen üres
a szorgos pedikűr halak
kiettek mindent abból is
a lábápolás alatt
Halpedikűr, halpedikűr,
tartalom volt, most pedig űr,
halk pedikűr, halpedikűr.
halpedikűr, halpedikűr,
tartalom volt, most pedig űr,
halk pedikűr, halpedikűr.
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 030 https://youtu.be/fTtpiftkF40
Ezek a bajuszos kishalak
nekilátnak a lábadnak
profi módon megdolgozzák
szép sorjában megsorjázzák
ez a halpedikűr
a láb a vízbe merül
az ember, az pedig ül
ez a halpedikűr
Félóra, vagy annyi se kell
s ha elnyom az álom
arra ébredsz, hogy ápolt
a fej a lábon
ami elhalt, az elhagyott
halaknak martaléka lett
a kemény bőr, lám, szelídül
halpedikűr, halk pedikűr
Míg lábad köztük lengeted
kezedet is kezelteted
egyszerre tripla élvezet
füledben Wagner-zengzetek
Manikűr, walkür, pedikűr…
belecsusszant a retikül
a halpedikűr-kúra
akváriumba
s már az is teljesen üres
a szorgos pedikűr halak
kiettek mindent abból is
a lábápolás alatt
Halpedikűr, halpedikűr,
tartalom volt, most pedig űr,
halk pedikűr, halpedikűr.
halpedikűr, halpedikűr,
tartalom volt, most pedig űr,
halk pedikűr, halpedikűr.
A VARÁZSGÖMB ÉNEKE
A VARÁZSGÖMB ÉNEKE
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 115 https://youtu.be/l_WSsER_a6o
belémnézel, sugaram ha áthatott
önmagad ezer játékban láthatod
kócos szeleken
járó idegen
vándor vagyok
táncolgatok
borzas vizeken
színes íveken
láthattatok
fordul sugaram
látod újonnan
arcod: arcom
majmok könnyein
bokrok szárnyain
megmosakszom
barnára vásott
vaskapu szárnyán
fordul csorba
mosolyom
árvák álma
tárul a holdra
zokogón
fordul újonnan
vásott sugaram
sánta ördög
képét viseled
látod a szívedet
megnyöszörgöd
lápos tavakon
nyugvó káka
várok
hálód kiszakad
kikacag érte
a lányok szája
"a te halad nem kell"
kacarásszák
ha fenyegetsz
hogy nem ehetnek
csúfság-nevetés
tavam könnyei
megerednek
fordul a tükröm
kígyó képét ölti
fölsziszeg mostan
minden baj ami földi
férfi vagyok és nő
torzan szép
két fele valami egynek
a kígyóbűnök
bennem végül
összeöregednek
vénség: heverek
nemtelen öregek
vaksira kifakult ágyán
fordul a gömb, és
újul az arcom:
zsenge királylány
fürtöd ujjamra csavarom
csillagos ménen
repülünk tarka avaron
koronámmal játszom
jár a fejem már
erdei vad viháncon
madaras ünnep
nászra gyűlnek
örömöt les az
új szivárvány
gyűrűvé zárul egy
hajfürt s végre
pihen az úrfi, s a vállán
elpihen játszi
királylány
kislány tenyerében fordulsz
skatulyában ébredsz
befogott vergődő bogár
fekete vagy
nem emlékszel, nem értesz
nem is tudod, hogy
benned sírdogál
árva gyerek és
lányka-remegés
fényes erdei bálon
szaladó lovon
röptetés
kígyó nyelvén
szisszenés
álom
bűntudat és a
vénséges perc
amikor majd belevásol
ennyiféle
az arcod
ennyiféle
semmi határol
így élsz, ahogy
fordul a gömb
bogár és
mesei herceg
tükrökből tudod
hogy rád szállt a csönd
s hogy emberarcod
újraérdemelted
/magántulajdonban/
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 115 https://youtu.be/l_WSsER_a6o
belémnézel, sugaram ha áthatott
önmagad ezer játékban láthatod
kócos szeleken
járó idegen
vándor vagyok
táncolgatok
borzas vizeken
színes íveken
láthattatok
fordul sugaram
látod újonnan
arcod: arcom
majmok könnyein
bokrok szárnyain
megmosakszom
barnára vásott
vaskapu szárnyán
fordul csorba
mosolyom
árvák álma
tárul a holdra
zokogón
fordul újonnan
vásott sugaram
sánta ördög
képét viseled
látod a szívedet
megnyöszörgöd
lápos tavakon
nyugvó káka
várok
hálód kiszakad
kikacag érte
a lányok szája
"a te halad nem kell"
kacarásszák
ha fenyegetsz
hogy nem ehetnek
csúfság-nevetés
tavam könnyei
megerednek
fordul a tükröm
kígyó képét ölti
fölsziszeg mostan
minden baj ami földi
férfi vagyok és nő
torzan szép
két fele valami egynek
a kígyóbűnök
bennem végül
összeöregednek
vénség: heverek
nemtelen öregek
vaksira kifakult ágyán
fordul a gömb, és
újul az arcom:
zsenge királylány
fürtöd ujjamra csavarom
csillagos ménen
repülünk tarka avaron
koronámmal játszom
jár a fejem már
erdei vad viháncon
madaras ünnep
nászra gyűlnek
örömöt les az
új szivárvány
gyűrűvé zárul egy
hajfürt s végre
pihen az úrfi, s a vállán
elpihen játszi
királylány
kislány tenyerében fordulsz
skatulyában ébredsz
befogott vergődő bogár
fekete vagy
nem emlékszel, nem értesz
nem is tudod, hogy
benned sírdogál
árva gyerek és
lányka-remegés
fényes erdei bálon
szaladó lovon
röptetés
kígyó nyelvén
szisszenés
álom
bűntudat és a
vénséges perc
amikor majd belevásol
ennyiféle
az arcod
ennyiféle
semmi határol
így élsz, ahogy
fordul a gömb
bogár és
mesei herceg
tükrökből tudod
hogy rád szállt a csönd
s hogy emberarcod
újraérdemelted
/magántulajdonban/
NÉMA DAL
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 048 https://youtu.be/K8-tnSphhos
Énekelni kezdesz
Mert immár elfogy a szó
Belülről hallod
A hangot, mely irányadó
És mértékadó
A végső és
Hatalmas szó
A dicsőítő ének
Már magával ragad
A tenger felől felzúg
Egy tartós pillanat
Örökre hat
Ha teljesen
Átadod magad
Te is csak mindent tudsz
Többet nem
A nagy titkok kapujában
Döbbenten
Állsz, és nem találsz
Szavakat arra,
Ami nem látható
Csak sejthető, csak gyanítható
Mihez kezdesz avval
Ami hirtelen felemelt téged
Miről szóljon mostantól
Mámoros szádból az ének?
Megrészegülsz
És hangtalan
Hangokat szülsz
Te is csak mindent tudsz
Többet nem
Csak apró titkok álltak
A könyvekben
Állsz, és nem találsz
Szavakat arra,
Ami nem látható
Csak sejthető, csak gyanítható
Bekapcsolódhat bárki
Az összhangzatba még
És szövetséget köthet
Amíg nyitva áll az ég
Ha időben lép
A kórusba
Új szólamként
(Még jókor hozzáférhet
A mindenséghez)
Te is csak mindent tudsz
Többet nem
Csak apró titkok álltak
A könyvekben
Állsz, és nem találsz
Szavakat arra,
Ami nem látható
Csak sejthető, csak gyanítható
Megint csak mindent tudsz
Mindent is
Ez a tenger sem mélyebb
Csak tíz centis
Állsz, és azt hiszed
Énekelsz pedig
Néma a szád
Nem üzen veled, nem számít rád
Sosem ér véget
Énekelni kezdesz
Mert immár elfogy a szó
Belülről hallod
A hangot, mely irányadó
És mértékadó
A végső és
Hatalmas szó
A dicsőítő ének
Már magával ragad
A tenger felől felzúg
Egy tartós pillanat
Örökre hat
Ha teljesen
Átadod magad
Te is csak mindent tudsz
Többet nem
A nagy titkok kapujában
Döbbenten
Állsz, és nem találsz
Szavakat arra,
Ami nem látható
Csak sejthető, csak gyanítható
Mihez kezdesz avval
Ami hirtelen felemelt téged
Miről szóljon mostantól
Mámoros szádból az ének?
Megrészegülsz
És hangtalan
Hangokat szülsz
Te is csak mindent tudsz
Többet nem
Csak apró titkok álltak
A könyvekben
Állsz, és nem találsz
Szavakat arra,
Ami nem látható
Csak sejthető, csak gyanítható
Bekapcsolódhat bárki
Az összhangzatba még
És szövetséget köthet
Amíg nyitva áll az ég
Ha időben lép
A kórusba
Új szólamként
(Még jókor hozzáférhet
A mindenséghez)
Te is csak mindent tudsz
Többet nem
Csak apró titkok álltak
A könyvekben
Állsz, és nem találsz
Szavakat arra,
Ami nem látható
Csak sejthető, csak gyanítható
Megint csak mindent tudsz
Mindent is
Ez a tenger sem mélyebb
Csak tíz centis
Állsz, és azt hiszed
Énekelsz pedig
Néma a szád
Nem üzen veled, nem számít rád
Sosem ér véget
MACKÓSAJT
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 025 https://youtu.be/aNc18kLl6Jo
A mackósajtos dobozon a kép:
egy mackó, aki mackósajttal lép.
Ő mackósajtot szolgál most fel épp,
és azon a sajton újból ott a kép:
A mackó, aki mackósajttal lép,
egy mackósajttal, azon pedig kép
a képen, persze, mackó látható
a mackó, aki mackósajt-hozó
A mackósajtos dobozba
ha rosszul indul el
az ember, akkor lehet, hogy csak
újabb dobozra lel
s a dobozban meg megint doboz
ott a címke rajt’
de hová lesz a dobozból a sajt
A mackósajtos dobozban a kép
egy sajt, amelyik sajtmackóval lép
ő mackósajtot szolgál most fel épp
és abban a sajtban mackóból van a kép
Egy mackó, aki mackósajttal lép
egy mackósajttal, abban pedig kép
a képben meg a mackó látható
a pajzson mackó, címert hordozó
A mackósajtos dobozba
ha rosszul indul el
az ember, akkor lehet, hogy csak
újabb dobozra lel
s a dobozban meg megint doboz
ott a címke rajt’
de hová lesz a dobozból a sajt
A mackósajtos dobozba
ha rosszul indul el
az ember, akkor lehet, hogy csak
újabb dobozra lel
s a dobozban meg megint doboz
ott a címke rajt’
de hová lesz a dobozból a sajt
A mackósajtos dobozon a kép:
egy mackó, aki mackósajttal lép.
Ő mackósajtot szolgál most fel épp,
és azon a sajton újból ott a kép:
A mackó, aki mackósajttal lép,
egy mackósajttal, azon pedig kép
a képen, persze, mackó látható
a mackó, aki mackósajt-hozó
A mackósajtos dobozba
ha rosszul indul el
az ember, akkor lehet, hogy csak
újabb dobozra lel
s a dobozban meg megint doboz
ott a címke rajt’
de hová lesz a dobozból a sajt
A mackósajtos dobozban a kép
egy sajt, amelyik sajtmackóval lép
ő mackósajtot szolgál most fel épp
és abban a sajtban mackóból van a kép
Egy mackó, aki mackósajttal lép
egy mackósajttal, abban pedig kép
a képben meg a mackó látható
a pajzson mackó, címert hordozó
A mackósajtos dobozba
ha rosszul indul el
az ember, akkor lehet, hogy csak
újabb dobozra lel
s a dobozban meg megint doboz
ott a címke rajt’
de hová lesz a dobozból a sajt
A mackósajtos dobozba
ha rosszul indul el
az ember, akkor lehet, hogy csak
újabb dobozra lel
s a dobozban meg megint doboz
ott a címke rajt’
de hová lesz a dobozból a sajt
MIND A TÍZTŐL
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 145 https://youtu.be/rbU2Kuiz9h8
a légy a póktól
gólyától béka
egér macskától
macska a víztől
ember a tűztől
én mind a tíztől
vadásztól nyuszi
cápától bárki
hajós kalóztól
fény a sötéttől
vámpír a fénytől
én mind a tíztől
a csend a zajtól
a hang a csendtől
szülőktől kölykök
angyaltól ördög
föld is az égtől
én mind a tíztől
bringástól néni
autóstól bringás
mozdonytól autós
villámtól tisztás
penge a kőtől
én mind a tíztől
farkastól róka
veremtől farkas
ásótól kukac
nagyhaltól kishal
vén fák fejszétől
én mind a tíztől
ronda a széptől
szép meg a rúttól
vándor a hosszú
veszélyes úttól
csacsi a ködtől
én mind az öttől
egészen félek
öttől vagy hattól
a sakk a mattól
adós kamattól
ki hogyan számol
én úgy számoltam:
szamár a vándor
a rend a zűrtől
a tér az űrtől
húsvéttól lányok
szikétől hályog
adós kamattól
a sakk a mattól
én mind a hattól
egészen félek
a légy a póktól
gólyától béka
egér macskától
macska a víztől
ember a tűztől
én mind a tíztől
vadásztól nyuszi
cápától bárki
hajós kalóztól
fény a sötéttől
vámpír a fénytől
én mind a tíztől
a csend a zajtól
a hang a csendtől
szülőktől kölykök
angyaltól ördög
föld is az égtől
én mind a tíztől
bringástól néni
autóstól bringás
mozdonytól autós
villámtól tisztás
penge a kőtől
én mind a tíztől
farkastól róka
veremtől farkas
ásótól kukac
nagyhaltól kishal
vén fák fejszétől
én mind a tíztől
ronda a széptől
szép meg a rúttól
vándor a hosszú
veszélyes úttól
csacsi a ködtől
én mind az öttől
egészen félek
öttől vagy hattól
a sakk a mattól
adós kamattól
ki hogyan számol
én úgy számoltam:
szamár a vándor
a rend a zűrtől
a tér az űrtől
húsvéttól lányok
szikétől hályog
adós kamattól
a sakk a mattól
én mind a hattól
egészen félek
MEGVÁLTVA
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 154 https://youtu.be/oXhfgbN8pUA
A lomb halomba húzva áll
sötét balszerencsemacska
keresztbenyújtva nyugszik ott
ma se akadt sok foganatja
a lomb, lucskos slamasztika
a félhomályban csúszik el
ingoványán a nagymama,
ki részletekre nem figyel
Pár éve már nem gondoz ő
rövidtávú memóriát,
csak azt idézi pontosan,
mi semmiségen ível át
piszlicsáré vagy bagatell,
a villanyszámla, légypiszok
többé már nem izgatja fel.
Ő hamarosan halni fog
Bezzeg, halálos pontosan
idézi, hatvan év előtt
hogyan vitte őt motoron
nagypapa, s hogy a négy befőtt
hogy zötykölődött öliben,
összekoccanva untalan
a dunna közt, az úttalan
úton az oldalkocsiban.
Nem rémlik már, hogy igazán
melyikbe kéne mennie
a sok egyforma ház közül.
Hol lakik? – kérdik. – Nénike,
a nevét mondja! – hasztalan
faggatják. – Fáj valamije?
Hiába, épp nem emlékszik
se címére, se nevire.
Most régi túrát újra jár.
Most ódon motoron dohog.
Most túráztatja az agyát,
hol bőgnek old-time motorok.
Síkos kanyarba érkezik
jó hatvan évvel ezelőtt.
ura bűnét vezekli most,
menti a motorvezetőt.
Most ütik el a vészcicát,
ki átcikázni tétova,
combjába áll befőttszilánk,
s a nyírfák tejfehér sora
suhan, pörög, mosódik el,
felejthetetlen ámulat.
Az örökkép az agyba ég
míg felmérik a kárukat.
A négy befőttből egy maradt,
a Lonci combján szexi heg,
nem úszta meg a macska sem,
és hozzájött egy durrdefekt.
Nem is nagyon volt hihető,
hogy átvészelték akkor azt,
s hogy hatvanévnyi haladék
tetézte még a sebtapaszt.
S most ezt is itt. Se fájdalom,
se félelem nem terheli,
se lát, se hall több kérdezőt,
elbúcsúznak érzékei.
De jó nekem – gondolja még –,
hogy így tudom, hogy mért halok!
Fölöttem, drága Pista, nézd,
sziporkáznak az angyalok!
A lomb halomba húzva áll
sötét balszerencsemacska
keresztbenyújtva nyugszik ott
ma se akadt sok foganatja
a lomb, lucskos slamasztika
a félhomályban csúszik el
ingoványán a nagymama,
ki részletekre nem figyel
Pár éve már nem gondoz ő
rövidtávú memóriát,
csak azt idézi pontosan,
mi semmiségen ível át
piszlicsáré vagy bagatell,
a villanyszámla, légypiszok
többé már nem izgatja fel.
Ő hamarosan halni fog
Bezzeg, halálos pontosan
idézi, hatvan év előtt
hogyan vitte őt motoron
nagypapa, s hogy a négy befőtt
hogy zötykölődött öliben,
összekoccanva untalan
a dunna közt, az úttalan
úton az oldalkocsiban.
Nem rémlik már, hogy igazán
melyikbe kéne mennie
a sok egyforma ház közül.
Hol lakik? – kérdik. – Nénike,
a nevét mondja! – hasztalan
faggatják. – Fáj valamije?
Hiába, épp nem emlékszik
se címére, se nevire.
Most régi túrát újra jár.
Most ódon motoron dohog.
Most túráztatja az agyát,
hol bőgnek old-time motorok.
Síkos kanyarba érkezik
jó hatvan évvel ezelőtt.
ura bűnét vezekli most,
menti a motorvezetőt.
Most ütik el a vészcicát,
ki átcikázni tétova,
combjába áll befőttszilánk,
s a nyírfák tejfehér sora
suhan, pörög, mosódik el,
felejthetetlen ámulat.
Az örökkép az agyba ég
míg felmérik a kárukat.
A négy befőttből egy maradt,
a Lonci combján szexi heg,
nem úszta meg a macska sem,
és hozzájött egy durrdefekt.
Nem is nagyon volt hihető,
hogy átvészelték akkor azt,
s hogy hatvanévnyi haladék
tetézte még a sebtapaszt.
S most ezt is itt. Se fájdalom,
se félelem nem terheli,
se lát, se hall több kérdezőt,
elbúcsúznak érzékei.
De jó nekem – gondolja még –,
hogy így tudom, hogy mért halok!
Fölöttem, drága Pista, nézd,
sziporkáznak az angyalok!
SZÁRNYATOLLA
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 140 https://youtu.be/zc09A0GV3-I
halott tollát elhullajtotta
repült vele, repülsz vele
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
hová hasítasz? tinta, lúdtoll
miért repít mindig jobban
mint az a komfortos billentyűzet
amit ha lenyomsz, meg se roppan?
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
oda visz, ahol vannak a versek
oda, hol még csak felsejlenek
a létre vágyó szófoszlányok
a semmi ágán miért jó neked?
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
miből mi lesz? miért vonz téged
az átváltozás előtti test
miért szebb még a festménynél is
míg ecsetté nem lesz az a nyest
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
jobb szereted, ha szalad a csirke
annál, mint mikor paprikás
pedig az ízek gyönyörűségek
tehát a szakács ebben nem hibás
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
te is, mielőtt fénykép lettél
még jobban tetszettél nekem
van rólad néhány pompás kópia
de te magad vagy csak az egyetlenem
őrjöngve körmölök papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
őrjöngve körmölök papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
halott tollát elhullajtotta
repült vele, repülsz vele
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
hová hasítasz? tinta, lúdtoll
miért repít mindig jobban
mint az a komfortos billentyűzet
amit ha lenyomsz, meg se roppan?
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
oda visz, ahol vannak a versek
oda, hol még csak felsejlenek
a létre vágyó szófoszlányok
a semmi ágán miért jó neked?
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
miből mi lesz? miért vonz téged
az átváltozás előtti test
miért szebb még a festménynél is
míg ecsetté nem lesz az a nyest
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
jobb szereted, ha szalad a csirke
annál, mint mikor paprikás
pedig az ízek gyönyörűségek
tehát a szakács ebben nem hibás
őrjöngve körmölsz papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
te is, mielőtt fénykép lettél
még jobban tetszettél nekem
van rólad néhány pompás kópia
de te magad vagy csak az egyetlenem
őrjöngve körmölök papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
őrjöngve körmölök papír-szerte
mindenfele, mindent bele!
KÉPZELD AZT HOGY ÉLSZ
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 164 https://youtu.be/Myzc2Mys9kQ
képzeld magad az én helyembe
újjászületés kéthetente
a dolgok, amikben részt veszek
és bennük az apró részletek
gyorsan növekvő hálózatok
az aszfalt, amire ráolvadok
a nagy melegben, és ott marad
a lényegemből egy jó darab
képzeld magad az én helyembe
újjászülethetsz kéthetente
képzeld magad az én helyembe
újrakezdheted reggelente
az elmaradt dolgok súlya alatt
letörik mindig egy újabb darab
a maradékból kell összerakni
mindig tudni, hogy mennyi az annyi
képzeld magad az én helyembe
újjászülethetsz kéthetente
képzeld magad az én helyembe
újrakezdheted reggelente
képzeld magad az én helyembe
veled is ez van, nem lesz nehéz
képzeld magad az én helyembe
képzeld azt, hogy élsz
hogy nem fáj minden rossz mozdulat
hogy nem ízetlen az összes falat
mosolyogva kell összeszedni
hinni, hogy nem lesz minden semmi
a teremtés a két elvált szülő
gyerekként persze nem érthető
a vakság ehhez csak ráadás
nincs kéthetente láthatás
képzeld magad az én helyembe
újjászülethetsz kéthetente
képzeld magad az én helyembe
újrakezdheted reggelente
képzeld magad az én helyembe
veled is ez van, nem lesz nehéz
képzeld magad az én helyembe
képzeld azt, hogy élsz
képzeld magad az én helyembe
újjászületés kéthetente
a dolgok, amikben részt veszek
és bennük az apró részletek
gyorsan növekvő hálózatok
az aszfalt, amire ráolvadok
a nagy melegben, és ott marad
a lényegemből egy jó darab
képzeld magad az én helyembe
újjászülethetsz kéthetente
képzeld magad az én helyembe
újrakezdheted reggelente
az elmaradt dolgok súlya alatt
letörik mindig egy újabb darab
a maradékból kell összerakni
mindig tudni, hogy mennyi az annyi
képzeld magad az én helyembe
újjászülethetsz kéthetente
képzeld magad az én helyembe
újrakezdheted reggelente
képzeld magad az én helyembe
veled is ez van, nem lesz nehéz
képzeld magad az én helyembe
képzeld azt, hogy élsz
hogy nem fáj minden rossz mozdulat
hogy nem ízetlen az összes falat
mosolyogva kell összeszedni
hinni, hogy nem lesz minden semmi
a teremtés a két elvált szülő
gyerekként persze nem érthető
a vakság ehhez csak ráadás
nincs kéthetente láthatás
képzeld magad az én helyembe
újjászülethetsz kéthetente
képzeld magad az én helyembe
újrakezdheted reggelente
képzeld magad az én helyembe
veled is ez van, nem lesz nehéz
képzeld magad az én helyembe
képzeld azt, hogy élsz
SZEMTŐL SZEMBEN
156. https://youtu.be/mTKHaGRhWsw
énvelem jól elhitette ő
könnyedén lesz kenyérre kenhető
kételyem sem maradt többé már
miért ne lennénk ketten együtt pár?
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
úgy dorombolt, úgy szaladt hozzám
hízelkedve, ahogy a kiscicám,
nem hittem, hogy tigris-nagyra nő
nem lesz többé kényeztethető
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
karmolása szívemig hatolt
nem voltam már eleven, se holt
mi lesz majd, ha újból rám támad
hogy fordítsak őfelé hátat?
hogy lehetnék jó gazdája jól?
még a végén széjjelmarcangol!
hátha akkor szemtől szembe kell,
ő is attól szebben énekel.
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
úgy vagyunk már, pont ahogy lehet
hogyha tigris kiscicám helyett,
akkor én meg párducként fogom
dédelgetni, én úgyis tudom
úgy vagyunk már, pont ahogy lehet
hogyha tigris kiscicám helyett
akkor én meg párducként fogom
szeretgetni, én úgyis tudom
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
énvelem jól elhitette ő
könnyedén lesz kenyérre kenhető
kételyem sem maradt többé már
miért ne lennénk ketten együtt pár?
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
úgy dorombolt, úgy szaladt hozzám
hízelkedve, ahogy a kiscicám,
nem hittem, hogy tigris-nagyra nő
nem lesz többé kényeztethető
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
karmolása szívemig hatolt
nem voltam már eleven, se holt
mi lesz majd, ha újból rám támad
hogy fordítsak őfelé hátat?
hogy lehetnék jó gazdája jól?
még a végén széjjelmarcangol!
hátha akkor szemtől szembe kell,
ő is attól szebben énekel.
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
úgy vagyunk már, pont ahogy lehet
hogyha tigris kiscicám helyett,
akkor én meg párducként fogom
dédelgetni, én úgyis tudom
úgy vagyunk már, pont ahogy lehet
hogyha tigris kiscicám helyett
akkor én meg párducként fogom
szeretgetni, én úgyis tudom
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
simogattam,
simogattam,
megsimogattam,
tam-tam
VÉGTELEN KESKENY MEZSGYE
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 173 https://youtu.be/g8zeQO3fiHs
szoktam azon is gondolkodni régebben
hogy igazából mekkora lehet a végtelen
ha elképzelhetetlen, mégis hogy vagyunk
avval, hogy azért mégis van rá, lám, szavunk
valószínűleg olyan lehet a végtelen
hogy egyszerre nincs a térben, se az időben
a végtelen, az régen volt, még akkor volt
amikor az égen nem sütött se a nap, se a hold
a végtelen alighanem
az, ahol minden előfordul,
ahol minden ismétlődik,
ahol minden ismétlődés
ismétlődik, ismétlődik
a végtelen az, ahol minden
ismétlődik, de semmi sem
ismétlődik pontosan,
mert végtelenül kis eltérések
mindig lesznek, kis repedések
igazából arról lehetett szó talán
hogy a semmi szívét feszítette a nagy magány
ott, ahol a végtelen kissé megrepedt
ott születtek a világok meg az emberek
a végtelen alighanem
az, ahol minden előfordul,
ahol minden ismétlődik,
ahol minden ismétlődés
ismétlődik, ismétlődik
a végtelen az, ahol minden
ismétlődik, de semmi sem
ismétlődik pontosan,
mert végtelenül kis eltérések
mindig lesznek, kis repedések
persze, hogy erről gondolkodni csak akkor kell
ha szembetalálod magad egy apró kérdéssel
amiben, tudom, nincs is semmi személyes
de úgy általában a kérdés az, hogy miért véges
miért véges minden, ami itt nekünk osztva lett
miért jó, hogy ha tud erről az a sok jó balek
akik mi vagyunk itt, és firtatjuk, hogy mennyi még
és mit akar tőlünk a végtelenül ismétlődő mindenség
a végtelen alighanem
az, ahol minden előfordul,
ahol minden ismétlődik,
ahol minden ismétlődés
ismétlődik, ismétlődik
a végtelen az, ahol minden
ismétlődik, de semmi sem
ismétlődik pontosan,
mert végtelenül kis eltérések
mindig lesznek, kis repedések
a végtelen alighanem
az, ahol minden előfordul,
ahol minden ismétlődik,
ahol minden ismétlődés
ismétlődik, ismétlődik
a végtelen az, ahol minden
ismétlődik, de semmi sem
ismétlődik pontosan,
mert végtelenül kis eltérések
mindig lesznek, kis repedések
szoktam azon is gondolkodni régebben
hogy igazából mekkora lehet a végtelen
ha elképzelhetetlen, mégis hogy vagyunk
avval, hogy azért mégis van rá, lám, szavunk
valószínűleg olyan lehet a végtelen
hogy egyszerre nincs a térben, se az időben
a végtelen, az régen volt, még akkor volt
amikor az égen nem sütött se a nap, se a hold
a végtelen alighanem
az, ahol minden előfordul,
ahol minden ismétlődik,
ahol minden ismétlődés
ismétlődik, ismétlődik
a végtelen az, ahol minden
ismétlődik, de semmi sem
ismétlődik pontosan,
mert végtelenül kis eltérések
mindig lesznek, kis repedések
igazából arról lehetett szó talán
hogy a semmi szívét feszítette a nagy magány
ott, ahol a végtelen kissé megrepedt
ott születtek a világok meg az emberek
a végtelen alighanem
az, ahol minden előfordul,
ahol minden ismétlődik,
ahol minden ismétlődés
ismétlődik, ismétlődik
a végtelen az, ahol minden
ismétlődik, de semmi sem
ismétlődik pontosan,
mert végtelenül kis eltérések
mindig lesznek, kis repedések
persze, hogy erről gondolkodni csak akkor kell
ha szembetalálod magad egy apró kérdéssel
amiben, tudom, nincs is semmi személyes
de úgy általában a kérdés az, hogy miért véges
miért véges minden, ami itt nekünk osztva lett
miért jó, hogy ha tud erről az a sok jó balek
akik mi vagyunk itt, és firtatjuk, hogy mennyi még
és mit akar tőlünk a végtelenül ismétlődő mindenség
a végtelen alighanem
az, ahol minden előfordul,
ahol minden ismétlődik,
ahol minden ismétlődés
ismétlődik, ismétlődik
a végtelen az, ahol minden
ismétlődik, de semmi sem
ismétlődik pontosan,
mert végtelenül kis eltérések
mindig lesznek, kis repedések
a végtelen alighanem
az, ahol minden előfordul,
ahol minden ismétlődik,
ahol minden ismétlődés
ismétlődik, ismétlődik
a végtelen az, ahol minden
ismétlődik, de semmi sem
ismétlődik pontosan,
mert végtelenül kis eltérések
mindig lesznek, kis repedések
KANNIBÁL SZOKÁS
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 168 https://youtu.be/ieUvttcPuaQ
a kannibálok, azok úgy születnek
hogy a többiek nekiveselkednek
az anyjukat róluk leeszik
(csupa) árva kannibál születik
míg kisgyerek, nem is sejti ő ezt
de felnő, és ő is emberevő lesz
hogy ne ítéljék, majd nem ítél
sőt, mohóbb lesz a többinél
a kannibál, a kannibál csak ordibál
de nem tudja, miért is kiabál
a kannibál, a kannibál csak ordibál
csak üvöltözik és húst zabál
ha lány az újszülött, nagyobb öröm
mert könnyít a kemény, éhes jövőn
ha felnő, és anyává serdül ő
büszke lesz rá, hogy ő is ehető
a kannibál, a kannibál
nem tudja, miért is kiabál
a kannibál, a kannibál
csak üvöltözik és húst zabál
és ellustulnak a vad férfiak
az anyahúsevés szokás miatt
nem járnak vadászni, nincs minek
míg újabb anyák születnek
csendes a környék őserdeje
a kannibál nyugodt, ha a hasa tele
hogy ne ítéljék, nem ítél
sőt, mohóbb lesz a többinél
a kannibál, a kannibál
nem tudja, miért is kiabál
a kannibál, a kannibál
csak üvöltözik és húst zabál
a kannibál, a kannibál
nem tudja, miért is kiabál
a kannibál, a kannibál
csak üvöltözik és húst zabál
a kannibálok, azok úgy születnek
hogy a többiek nekiveselkednek
az anyjukat róluk leeszik
(csupa) árva kannibál születik
míg kisgyerek, nem is sejti ő ezt
de felnő, és ő is emberevő lesz
hogy ne ítéljék, majd nem ítél
sőt, mohóbb lesz a többinél
a kannibál, a kannibál csak ordibál
de nem tudja, miért is kiabál
a kannibál, a kannibál csak ordibál
csak üvöltözik és húst zabál
ha lány az újszülött, nagyobb öröm
mert könnyít a kemény, éhes jövőn
ha felnő, és anyává serdül ő
büszke lesz rá, hogy ő is ehető
a kannibál, a kannibál
nem tudja, miért is kiabál
a kannibál, a kannibál
csak üvöltözik és húst zabál
és ellustulnak a vad férfiak
az anyahúsevés szokás miatt
nem járnak vadászni, nincs minek
míg újabb anyák születnek
csendes a környék őserdeje
a kannibál nyugodt, ha a hasa tele
hogy ne ítéljék, nem ítél
sőt, mohóbb lesz a többinél
a kannibál, a kannibál
nem tudja, miért is kiabál
a kannibál, a kannibál
csak üvöltözik és húst zabál
a kannibál, a kannibál
nem tudja, miért is kiabál
a kannibál, a kannibál
csak üvöltözik és húst zabál
NEKEM A TESLA A HAVEROM
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 185 https://youtu.be/oDvGysbPzak
Nikola Tesla találmányait
végül az FBI szerezte meg mind
Lenin is járt nála, de elhessegette
csak egy fehér galambot nem, vele meghitt
érdekmentes, már-már plátói
odaadó, szép viszonyt ápolt
de hazugság minden, amit az utókor
bulvárszinten a Teslára rátolt
nekem a Tesla haverom
és megkért engem, hogy védjem meg
a mindenféle találgatásoktól
nekem a Tesla a haverom
és elég súlyos félelmek
üldözték, mi lesz a találmányaiból
tudjátok meg, hogy Tesla egyetlen
szerelme egy fehér galamb volt
és egészen biztos, hogy viszontszerette
ő is ezt a kozmosz-kalandort
vagy az is lehet, hogy az volt a lelke
és az ablakpárkányról megfigyelte
mi történik, és olyankor mi lesz, ha
ihletet kap Nikola Tesla
nekem a Tesla haverom
és megkért engem, hogy védjem meg
a mindenféle találgatásoktól
nekem a Tesla a haverom
és elég súlyos félelmek
üldözték, mi lesz a találmányaiból
gondolatátvitel útján szoktunk
beszélgetni, mert magányos ő is
elmondta azt, hogy az itteni létről
megannyi bizarr emléket őriz
mágnesességgel gyógyította
az alkalmazottak betegségeit
és igazából az ingyenáram
terve volt az, ami mindent félrevitt
nekem a Tesla haverom
és megkért engem, hogy védjem meg
a mindenféle találgatásoktól
nekem a Tesla a haverom
és elég súlyos félelmek
üldözték, mi lesz a találmányaiból
Nikola Tesla találmányait
végül az FBI szerezte meg mind
Lenin is járt nála, de elhessegette
csak egy fehér galambot nem, vele meghitt
érdekmentes, már-már plátói
odaadó, szép viszonyt ápolt
de hazugság minden, amit az utókor
bulvárszinten a Teslára rátolt
nekem a Tesla haverom
és megkért engem, hogy védjem meg
a mindenféle találgatásoktól
nekem a Tesla a haverom
és elég súlyos félelmek
üldözték, mi lesz a találmányaiból
tudjátok meg, hogy Tesla egyetlen
szerelme egy fehér galamb volt
és egészen biztos, hogy viszontszerette
ő is ezt a kozmosz-kalandort
vagy az is lehet, hogy az volt a lelke
és az ablakpárkányról megfigyelte
mi történik, és olyankor mi lesz, ha
ihletet kap Nikola Tesla
nekem a Tesla haverom
és megkért engem, hogy védjem meg
a mindenféle találgatásoktól
nekem a Tesla a haverom
és elég súlyos félelmek
üldözték, mi lesz a találmányaiból
gondolatátvitel útján szoktunk
beszélgetni, mert magányos ő is
elmondta azt, hogy az itteni létről
megannyi bizarr emléket őriz
mágnesességgel gyógyította
az alkalmazottak betegségeit
és igazából az ingyenáram
terve volt az, ami mindent félrevitt
nekem a Tesla haverom
és megkért engem, hogy védjem meg
a mindenféle találgatásoktól
nekem a Tesla a haverom
és elég súlyos félelmek
üldözték, mi lesz a találmányaiból
TÉTOVA
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 165 https://youtu.be/5SK_RLnBXgQ
épp most megyek á-ból bé-be
nehogy bárki számon kérje már
(hogy) miért maradtam kábán á-ban
miközben engem régen bé-be vár
aki átmegy, az menjen bé is
ha már bent van, hangosan köszön
jobb, ha az ajtót behajtja majd ott
miért állna hosszan, bambán a küszöbön?
micsoda egy buta dolog
hogy te mindig tétovázol!
micsoda egy fura eset
folyton úgy jössz, mintha mennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
se balkezes, se jobbkezes
nem nagyon vagy semmi teljesen
két balkezes kezesbárány
na, ezért nem jutsz á-ról bé-re sem
á-ról bé-re, ötről hatra sem
rostokolsz csak önmagad mögött
árnyékodba rejtőzködve
láthatatlan és látható között
micsoda egy buta dolog
hogy te mindig tétovázol!
micsoda egy fura eset
folyton úgy jössz, mintha mennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te bátrabb lenni ennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
jaj, dehogy nem! hogyne tudnál!
embereld meg, stenkereld magad!
kár, hogy mindig hátbatámad egy
hátulgombolós hátsógondolat
ne légy már ilyen határozatlan
menj be az ajtón, köszönj jó nagyot!
jó napot, viszlát, itt se voltam
ennyi volt, és máris ott hagyod?!
micsoda egy buta dolog
hogy te mindig tétovázol!
micsoda egy fura eset
folyton úgy jössz, mintha mennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb menni ennél
tudsz te bátrabb lenni ennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
tudsz te beljebb menni ennél
tudsz te bátrabb lenni ennél
kétbalkezes kezesbárány
folyton úgy jössz, mintha mennél
tudsz te beljebb menni ennél
tudsz te bátrabb lenni ennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
épp most megyek á-ból bé-be
nehogy bárki számon kérje már
(hogy) miért maradtam kábán á-ban
miközben engem régen bé-be vár
aki átmegy, az menjen bé is
ha már bent van, hangosan köszön
jobb, ha az ajtót behajtja majd ott
miért állna hosszan, bambán a küszöbön?
micsoda egy buta dolog
hogy te mindig tétovázol!
micsoda egy fura eset
folyton úgy jössz, mintha mennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
se balkezes, se jobbkezes
nem nagyon vagy semmi teljesen
két balkezes kezesbárány
na, ezért nem jutsz á-ról bé-re sem
á-ról bé-re, ötről hatra sem
rostokolsz csak önmagad mögött
árnyékodba rejtőzködve
láthatatlan és látható között
micsoda egy buta dolog
hogy te mindig tétovázol!
micsoda egy fura eset
folyton úgy jössz, mintha mennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te bátrabb lenni ennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
jaj, dehogy nem! hogyne tudnál!
embereld meg, stenkereld magad!
kár, hogy mindig hátbatámad egy
hátulgombolós hátsógondolat
ne légy már ilyen határozatlan
menj be az ajtón, köszönj jó nagyot!
jó napot, viszlát, itt se voltam
ennyi volt, és máris ott hagyod?!
micsoda egy buta dolog
hogy te mindig tétovázol!
micsoda egy fura eset
folyton úgy jössz, mintha mennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb menni ennél
tudsz te bátrabb lenni ennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
tudsz te beljebb menni ennél
tudsz te bátrabb lenni ennél
kétbalkezes kezesbárány
folyton úgy jössz, mintha mennél
tudsz te beljebb menni ennél
tudsz te bátrabb lenni ennél
se kint, se bent, mint a küszöb
tudsz te beljebb lenni ennél
SAJÁT ÁRNYÉK
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 174 https://youtu.be/Se7hYC_Pk6Q
sivár vidék
sötét az éj
de te mégse fuss
várj némán, és remélj!
kopár tetőn
komor madár
de te mégse félj,
a vártán csendben állj!
lehet, hogy csak árny,
a hajnal kél, majd ő oszlatja el
ne félj, de hogyha mégis félnél
tudd, hogy félve is őrködnöd kell
lehet madár,
talán egy árny
vagy épp te vagy
és akkor miért futnál?
magad elől
miért? hová?
majd fény derül
már nem tarthat soká
lehet, hogy csak árny,
a hajnal kél, majd ő oszlatja el
ne félj, de hogyha mégis félnél
tudd, hogy félve is őrködnöd kell
lehet, hogy csak árny,
a hajnal kél, majd ő oszlatja el
ne félj, de hogyha mégis félnél
tudd, hogy félve is őrködnöd kell
minek vagy őre
nem tudhatod
tán épp te vagy
a féltve őrzött titok
ha jól őrzöd, majd
megláthatod
ha feljött a nap
és rásegít még a hold
lehet, hogy csak árny,
a hajnal kél, majd ő oszlatja el
ne félj, de hogyha mégis félnél
tudd, hogy félve is őrködnöd kell
lehet, hogy csak árny,
a hajnal kél, majd ő oszlatja el
ne félj, de hogyha mégis félnél
tudd, hogy félve is őrködnöd kell
sivár vidék
sötét az éj
de te mégse fuss
várj némán, és remélj!
kopár tetőn
komor madár
de te mégse félj,
a vártán csendben állj!
lehet, hogy csak árny,
a hajnal kél, majd ő oszlatja el
ne félj, de hogyha mégis félnél
tudd, hogy félve is őrködnöd kell
lehet madár,
talán egy árny
vagy épp te vagy
és akkor miért futnál?
magad elől
miért? hová?
majd fény derül
már nem tarthat soká
lehet, hogy csak árny,
a hajnal kél, majd ő oszlatja el
ne félj, de hogyha mégis félnél
tudd, hogy félve is őrködnöd kell
lehet, hogy csak árny,
a hajnal kél, majd ő oszlatja el
ne félj, de hogyha mégis félnél
tudd, hogy félve is őrködnöd kell
minek vagy őre
nem tudhatod
tán épp te vagy
a féltve őrzött titok
ha jól őrzöd, majd
megláthatod
ha feljött a nap
és rásegít még a hold
lehet, hogy csak árny,
a hajnal kél, majd ő oszlatja el
ne félj, de hogyha mégis félnél
tudd, hogy félve is őrködnöd kell
lehet, hogy csak árny,
a hajnal kél, majd ő oszlatja el
ne félj, de hogyha mégis félnél
tudd, hogy félve is őrködnöd kell
BABITS CSENDJE
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 114 https://youtu.be/bYYGc19lyMI
Hol van a csend?
A valamilyen csend
a kongás, amit
valaki elcsent
a harangüres csend
valami felcseng
hol van a csend?
A folyami halcsend
hol van a kancsó
a csenddel tellett?
Hol van az álom
amiben csend lett
a tenger alatti
bálon, a lent-csend?
Kancsóból a kongás
harangból a kongás
hol cselleng?
Suhogás pillangó
öble, a fönt, fent
magamban többre
termő csönd-csend?
Kancsóm, pillangóm
öblöm csöng-cseng
hol van a csend?
Lett csend
hívatlan torkomba reccsent
magától íródó szóvá fröccsent
a hirtelen hívatlan jött csend.
Hol van a csend?
A valamilyen csend
a kongás, amit
valaki elcsent
a harangüres csend
valami felcseng
hol van a csend?
A folyami halcsend
hol van a kancsó
a csenddel tellett?
Hol van az álom
amiben csend lett
a tenger alatti
bálon, a lent-csend?
Kancsóból a kongás
harangból a kongás
hol cselleng?
Suhogás pillangó
öble, a fönt, fent
magamban többre
termő csönd-csend?
Kancsóm, pillangóm
öblöm csöng-cseng
hol van a csend?
Lett csend
hívatlan torkomba reccsent
magától íródó szóvá fröccsent
a hirtelen hívatlan jött csend.
SZÍVBE FAGYOTT MOGYORÓ BOLYGÓ
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 128 https://youtu.be/LE95a3gzZnQ
mogyoró az egész bolygó
kicsi Föld, azon is hol jó
hol olyan, amilyen kajla
aki a köpenyét lakja
amilyen kicsi a bolygó
idefér milliárd golyhó
ha lehet, megeszik egymást
kifogyunk hamarost, meglásd
mégis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
amikor az a nép épp csak
kicsikét gonosz és csélcsap
fukarok, szívük is jégcsap
jön a vész, közibük szétcsap
úgyis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
mégis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
marad a maradék fontos
nemigen hal az el pont most
a világ sose ér véget
nagy a sors, kicsiny a végzet
ha lesújt, csakis egy tűhegy
nyoma lesz, kicsike zűr egy
kicsike csenevész bolygón
kikerül, ne aggódj folyton!
úgyis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
mégis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
de a vég nem-olyan hipp-hopp
noha már bejelez itt-ott
van idő belegondolni
mire kell az a sok holmi
de azért szaporán készülj
utazol te is ám végül
hazamész, viszed a sorsod
ne aggódj, az a jó, ott jobb!
úgyis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
mégis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
mogyoró az egész bolygó
kicsi Föld, azon is hol jó
hol olyan, amilyen kajla
aki a köpenyét lakja
amilyen kicsi a bolygó
idefér milliárd golyhó
ha lehet, megeszik egymást
kifogyunk hamarost, meglásd
mégis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
amikor az a nép épp csak
kicsikét gonosz és csélcsap
fukarok, szívük is jégcsap
jön a vész, közibük szétcsap
úgyis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
mégis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
marad a maradék fontos
nemigen hal az el pont most
a világ sose ér véget
nagy a sors, kicsiny a végzet
ha lesújt, csakis egy tűhegy
nyoma lesz, kicsike zűr egy
kicsike csenevész bolygón
kikerül, ne aggódj folyton!
úgyis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
mégis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
de a vég nem-olyan hipp-hopp
noha már bejelez itt-ott
van idő belegondolni
mire kell az a sok holmi
de azért szaporán készülj
utazol te is ám végül
hazamész, viszed a sorsod
ne aggódj, az a jó, ott jobb!
úgyis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
mégis a lényeg, az itt lesz
nem veszik el soha mindez
úgyis a lényeg, az itt van
szívbe fagyott dalainkban
MACKÓMÉZ
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 009 https://youtu.be/toHf7jG4cCU
Ha a Hold eltűnik
hogy elemet cseréljen
és már régen nem lesz áram se
csak a szintén eltűnt emberek
a félelmetes éjben
A teljes sötétsében
lehiggad majd minden
kitör a lelkivilágbéke
és ránk tör a nagy-nagy nyugalom
a túlvilágon innen
A végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni sem
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a sötétben
egyedül
A horpadt hasú mackó
akiben nincs már méz
fölöslegesnek érzi magát és az
átlátszó kis szemével csak
értetlenül néz
A végleges leállástól
annyira fél a szíve
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni se
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a méz nélkül
egyedül
Mióta csak élek
percenként százat ver
de magamat lazán mégis
az örökléthez mérem
igaz, hogy centivel
A tennivalók mindig
tovább gyorsítanak
találok mindig újat
csak, a kedvedért, hogy tudjad
már intézem, hogy süssön a nap
A végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni sem
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a méz nélkül
egyedül
A végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni sem
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a méz nélkül
egyedül
Ha a Hold eltűnik
hogy elemet cseréljen
és már régen nem lesz áram se
csak a szintén eltűnt emberek
a félelmetes éjben
A teljes sötétsében
lehiggad majd minden
kitör a lelkivilágbéke
és ránk tör a nagy-nagy nyugalom
a túlvilágon innen
A végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni sem
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a sötétben
egyedül
A horpadt hasú mackó
akiben nincs már méz
fölöslegesnek érzi magát és az
átlátszó kis szemével csak
értetlenül néz
A végleges leállástól
annyira fél a szíve
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni se
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a méz nélkül
egyedül
Mióta csak élek
percenként százat ver
de magamat lazán mégis
az örökléthez mérem
igaz, hogy centivel
A tennivalók mindig
tovább gyorsítanak
találok mindig újat
csak, a kedvedért, hogy tudjad
már intézem, hogy süssön a nap
A végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni sem
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a méz nélkül
egyedül
A végleges leállástól
annyira fél a szívem
hogy nem mer többé megijedni, sőt
megtorpanni sem
hallgatom, ahogy újra dobban
rendíthetetlenül
és ettől máris sokkal jobban
bírom a méz nélkül
egyedül
SOSE HALLUNK MEG
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 150 https://youtu.be/Sqc5auEn558
csak ez a néha csend, csak ez a néma zaj
az, ami eltakar, ez, ami szétkavar
csak ez a pillanat, amelyik nincs soha
örökös őrület, csörög az ostora
itt csak a tülkölő, tülekedő hangzavar
ihaj-csuhaj
sóhaj, ricsaj
sírás, kacaj
csengős bicaj
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
amikor végre jössz, nem lehet hallani,
hol az tiszta csend, hol az a hajdani?
hol az az alkonyi? hol az a hajnali
madaras cirpelés, bogaras hallali?
itt csak a haragvó, harangozó hangzavar.
ihaj-csuhaj
sóhaj, ricsaj
sírás, kacaj
csengős bicaj
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
harap a harsogás, micsoda izgalom,
nézem a meccseket, ülök a kispadon,
tribünön szurkolók lökik a szitkokat,
micsoda népharag, micsoda rossz szavak,
itt csak a dühöngő, kötekedő hangzavar.
ihaj-csuhaj
sóhaj, ricsaj
sírás, kacaj
csengős bicaj
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
ihaj-csuhaj
sóhaj, ricsaj
sírás, kacaj
csengős bicaj
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
sose hallunk meg!
csak ez a néha csend, csak ez a néma zaj
az, ami eltakar, ez, ami szétkavar
csak ez a pillanat, amelyik nincs soha
örökös őrület, csörög az ostora
itt csak a tülkölő, tülekedő hangzavar
ihaj-csuhaj
sóhaj, ricsaj
sírás, kacaj
csengős bicaj
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
amikor végre jössz, nem lehet hallani,
hol az tiszta csend, hol az a hajdani?
hol az az alkonyi? hol az a hajnali
madaras cirpelés, bogaras hallali?
itt csak a haragvó, harangozó hangzavar.
ihaj-csuhaj
sóhaj, ricsaj
sírás, kacaj
csengős bicaj
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
harap a harsogás, micsoda izgalom,
nézem a meccseket, ülök a kispadon,
tribünön szurkolók lökik a szitkokat,
micsoda népharag, micsoda rossz szavak,
itt csak a dühöngő, kötekedő hangzavar.
ihaj-csuhaj
sóhaj, ricsaj
sírás, kacaj
csengős bicaj
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
ihaj-csuhaj
sóhaj, ricsaj
sírás, kacaj
csengős bicaj
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
mind szól, mind zaj
mind szól, mind zaj
sose hallunk meg!
sose hallunk meg!
MINDEN PÁLMA RÉMES ÁLMA
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 206 https://youtu.be/hJ8zrqNuu6g
minden pálma rémes álma:
mi lesz, ha nem nő a teher alatt?
fele se tréfa, ha beleszalad
beleszakad, de kicsi marad
minden rózsa szorongása:
biztos-e az, hogy tövise lesz?
mert, hogyha nem lesz, rózsa sem lesz
nem hasonlít majd semmihez
azzá szeretne minden lenni
ami benne kódolva van
hogyha a sorsát meg tudja élni
akkor érzi, hogy jó dolga van
minden élő azt szeretné
ha megismerhetné önmagát
pocsolyák tükrén nézhetné arcát
míg saját erdején megy át
azzá szeretne minden lenni
ami benne kódolva van
hogyha a sorsát meg tudja élni
akkor érzi, hogy jó dolga van
nem baj, ha nehéz, nem jobb, ha könnyű
csak te legyél az, akit hordozol
neked is megvan a saját kereszted
a saját poklod a jó pokol
élni kíván minden élet
megtapasztalni, mennyit ér
tudni, hogy mennyi, mennyi az annyi
nagy árat adni mindenért
azt, ami olcsó, azt, ami könnyű
zavartan teszi zsebre csak
azt a villámot magának szeretné
ami most másba épp belecsap
azzá szeretne minden lenni
ami benne kódolva van
hogyha a sorsát meg tudja élni
akkor érzi, hogy jó dolga van
nem baj, ha nehéz, nem jobb, ha könnyű
csak te legyél az, akit hordozol
neked is megvan a saját kereszted
a saját poklod a jó pokol
azzá szeretne minden lenni
ami benne kódolva van
hogyha a sorsát meg tudja élni
akkor érzi, hogy jó dolga van
minden pálma rémes álma:
mi lesz, ha nem nő a teher alatt?
fele se tréfa, ha beleszalad
beleszakad, de kicsi marad
minden rózsa szorongása:
biztos-e az, hogy tövise lesz?
mert, hogyha nem lesz, rózsa sem lesz
nem hasonlít majd semmihez
azzá szeretne minden lenni
ami benne kódolva van
hogyha a sorsát meg tudja élni
akkor érzi, hogy jó dolga van
minden élő azt szeretné
ha megismerhetné önmagát
pocsolyák tükrén nézhetné arcát
míg saját erdején megy át
azzá szeretne minden lenni
ami benne kódolva van
hogyha a sorsát meg tudja élni
akkor érzi, hogy jó dolga van
nem baj, ha nehéz, nem jobb, ha könnyű
csak te legyél az, akit hordozol
neked is megvan a saját kereszted
a saját poklod a jó pokol
élni kíván minden élet
megtapasztalni, mennyit ér
tudni, hogy mennyi, mennyi az annyi
nagy árat adni mindenért
azt, ami olcsó, azt, ami könnyű
zavartan teszi zsebre csak
azt a villámot magának szeretné
ami most másba épp belecsap
azzá szeretne minden lenni
ami benne kódolva van
hogyha a sorsát meg tudja élni
akkor érzi, hogy jó dolga van
nem baj, ha nehéz, nem jobb, ha könnyű
csak te legyél az, akit hordozol
neked is megvan a saját kereszted
a saját poklod a jó pokol
azzá szeretne minden lenni
ami benne kódolva van
hogyha a sorsát meg tudja élni
akkor érzi, hogy jó dolga van
SAVA BORSA
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 097 https://youtu.be/MCDPkBY3r1w
Tudod-e még
mi az a macskabölcső?
Tudod-e még
mi az a snúr?
A snóbli, a malom
vagy unatkozó majom vagy
minden játékon túl?
Tudod-e még
mi az a mérleghinta?
Vágod-e még
mi a csocsó?
A Ki nevet a végén?, vagy
felnőtt véglény vagy,
akinek csak komolyba' jó?
Mindenkinek van sorsa
és mindnek a játék a sava-borsa
a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg
a kivesző ízeket mentsük meg!
Tűzzünk a fűbe,
fűzzünk a tűbe cérnát
varrjunk a Napra
fekete foltot
az lesz a labda
és ne hagyjuk abba, míg
mindenki nem lőtt gólt ott!
Mindenkinek van sorsa
és mindnek a játék a sava-borsa
a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg
a kivesző ízeket mentsük meg!
A játékboltot mentsük meg!
Ne mosogass
most hagyjuk a konyhát
ne takaríts
szabadidő
kár engem szabni-
varrni, a házimunka
hasznos, de lélekölő
Mindenkinek van sorsa
és mindnek a játék a sava-borsa
a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg
a kivesző ízeket mentsük meg!
A játékboltot mentsük meg!
Mindenkinek van sorsa
a sorsnak a játék a sava-borsa
a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg
a kivesző ízeket mentsük meg!
A játékboltot mentsük meg!
/ magántulajdonban/
Tudod-e még
mi az a macskabölcső?
Tudod-e még
mi az a snúr?
A snóbli, a malom
vagy unatkozó majom vagy
minden játékon túl?
Tudod-e még
mi az a mérleghinta?
Vágod-e még
mi a csocsó?
A Ki nevet a végén?, vagy
felnőtt véglény vagy,
akinek csak komolyba' jó?
Mindenkinek van sorsa
és mindnek a játék a sava-borsa
a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg
a kivesző ízeket mentsük meg!
Tűzzünk a fűbe,
fűzzünk a tűbe cérnát
varrjunk a Napra
fekete foltot
az lesz a labda
és ne hagyjuk abba, míg
mindenki nem lőtt gólt ott!
Mindenkinek van sorsa
és mindnek a játék a sava-borsa
a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg
a kivesző ízeket mentsük meg!
A játékboltot mentsük meg!
Ne mosogass
most hagyjuk a konyhát
ne takaríts
szabadidő
kár engem szabni-
varrni, a házimunka
hasznos, de lélekölő
Mindenkinek van sorsa
és mindnek a játék a sava-borsa
a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg
a kivesző ízeket mentsük meg!
A játékboltot mentsük meg!
Mindenkinek van sorsa
a sorsnak a játék a sava-borsa
a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg
a kivesző ízeket mentsük meg!
A játékboltot mentsük meg!
/ magántulajdonban/
AZÚRKÉK TEVE
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 080 https://youtu.be/QUlGznjCHUk
Ha az Úr azúrkék
Tevét tervez
A teve létrejön
Ha ajándéknak szánta
A gazdája érte jön
Ráül, és eltevegel rajta
Gyengéden hajtva
És álomra hajthatja
Fejét az Úr is
Pihenhet, tevéből
Van immár azúr is
Ha az a Teremtő teres
Termet tervez,
A terem megterem.
Ha a teremtményeknek szánta,
A népség ott terem,
Zsizseg és vígan táncol benne,
Tágítja végtelenbe!
Heverhet elpihenve
A Teremtő
Mostanra lett elég
Alkalmas terekből
Ha az Ős-tény-Isten
Őslényt tervez,
Az őslény megfogan
Az ideából anyagba pottyan
Terv szerint, pontosan
Bőgve táncol az őslény,
Miért nincs mellette nőstény?
De az Ős-tény ezt is megoldja
Ott lesz az oldalborda.
Ha az Úr azúrkék
Tevét tervez
A teve létrejön
Ha ajándéknak szánta
A gazdája érte jön
Ráül, és eltevegel rajta
Gyengéden hajtva
És álomra hajthatja
Fejét az Úr is
Pihenhet, tevéből
Van immár azúr is
Ha az a Teremtő teres
Termet tervez,
A terem megterem.
Ha a teremtményeknek szánta,
A népség ott terem,
Zsizseg és vígan táncol benne,
Tágítja végtelenbe!
Heverhet elpihenve
A Teremtő
Mostanra lett elég
Alkalmas terekből
Ha az Ős-tény-Isten
Őslényt tervez,
Az őslény megfogan
Az ideából anyagba pottyan
Terv szerint, pontosan
Bőgve táncol az őslény,
Miért nincs mellette nőstény?
De az Ős-tény ezt is megoldja
Ott lesz az oldalborda.
SÁRKÁNY
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 046 https://youtu.be/4MAukBDKLLs
Isten kém, aki téged kémlel
Aggódva néz
Én így képezelem kiskorom óta
(de) nincs bennem félsz
Nem, mintha annyira rendben lennék
Csak valamiért
Nem tudom, mi az a félelem, engem
Sose kísért
Azt gondoltam, lesz, ami lesz, vagy
Semmi se lesz
Gondoltam azt is, eléggé mindegy
Nem para ez
Lenni vagy nem lenni
Nagyjából mindegy
Pedig az élet, az
Olyan szép, mint egy
Hullámvasút vagy egy
Sárkány a szélben
De, hogyha még sincs
Miért kéne félnem?
Hogyha egyszer nem leszek élő
Meg se halhatok
Vívódnom sem kell, mi jobb, ha beszélek
Vagy, ha hallgatok?
Lenni vagy nem lenni
Nagyjából mindegy
Pedig az élet, az
Olyan szép, mint egy
Hullámvasút vagy egy
Sárkány a szélben
De, hogyha még sincs
Miért kéne félnem?
Az se lesz kérdés, hogy a kísértés
Hathat-e rám
(sőt), az se, hogy holnap lesz-e előbb
Vagy a holnapután
Az lesz csak téma, az is csak néha
Visszajöjjek-e
Újból a földre játszani egyet
Vagy talán sose
Lenni vagy nem lenni
Nagyjából mindegy
Pedig az élet, az
Olyan szép, mint egy
Hullámvasút vagy egy
Sárkány a szélben
De, hogyha még sincs
Miért kéne félnem?
Lenni vagy nem lenni
Nagyjából mindegy
Pedig az élet, az
Olyan szép, mint egy
Hullámvasút vagy egy
Sárkány a szélben
De, hogyha még sincs
Miért kéne félnem?
Isten kém, aki téged kémlel
Aggódva néz
Én így képezelem kiskorom óta
(de) nincs bennem félsz
Nem, mintha annyira rendben lennék
Csak valamiért
Nem tudom, mi az a félelem, engem
Sose kísért
Azt gondoltam, lesz, ami lesz, vagy
Semmi se lesz
Gondoltam azt is, eléggé mindegy
Nem para ez
Lenni vagy nem lenni
Nagyjából mindegy
Pedig az élet, az
Olyan szép, mint egy
Hullámvasút vagy egy
Sárkány a szélben
De, hogyha még sincs
Miért kéne félnem?
Hogyha egyszer nem leszek élő
Meg se halhatok
Vívódnom sem kell, mi jobb, ha beszélek
Vagy, ha hallgatok?
Lenni vagy nem lenni
Nagyjából mindegy
Pedig az élet, az
Olyan szép, mint egy
Hullámvasút vagy egy
Sárkány a szélben
De, hogyha még sincs
Miért kéne félnem?
Az se lesz kérdés, hogy a kísértés
Hathat-e rám
(sőt), az se, hogy holnap lesz-e előbb
Vagy a holnapután
Az lesz csak téma, az is csak néha
Visszajöjjek-e
Újból a földre játszani egyet
Vagy talán sose
Lenni vagy nem lenni
Nagyjából mindegy
Pedig az élet, az
Olyan szép, mint egy
Hullámvasút vagy egy
Sárkány a szélben
De, hogyha még sincs
Miért kéne félnem?
Lenni vagy nem lenni
Nagyjából mindegy
Pedig az élet, az
Olyan szép, mint egy
Hullámvasút vagy egy
Sárkány a szélben
De, hogyha még sincs
Miért kéne félnem?
TÜNDÜKLÉS ÉS KUKÁS
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 216 https://youtu.be/271os8leYGQ
be kell járnod a lentit
be kell járnod a fentit is
mindig, ahova enged
a szándékod, és addig is
ameddig benned a létra
a fejed felett a tágas egek
a lábad alatt a föld van
és addig lépkedsz, amíg lehet
emlékszel, hogy nem emlékszel
álom, mozi vagy látomás
a felhők felé kapaszkodásban
egy újabb homályos állomás
úgy születtél, hogy bevállaltad
lent leszel, és fölfele vágyódsz
tündökölni és bukni fogsz
mert ide kötődtél a földi világhoz
próbálkozás és tévedés
bosszankodsz és élvezed
most szemétszállító vagy épp
abból még királyság is lehet
ha ugyan arra vágyódsz
ha ugyan tudod, hogy mi kéne
tündöklésed és bukásod
és igyekezeted mi végre
emlékszel, hogy nem emlékszel
álom, mozi vagy látomás
a felhők felé kapaszkodásban
egy újabb homályos állomás
úgy születtél, hogy bevállaltad
lent leszel, és fölfele vágyódsz
tündökölni és bukni fogsz
mert ide kötődtél a földi világhoz
te vállaltad a házidat
írd meg szépen, és kész leszel
kis tündöklés, kínos bukás
minden, amit megérdemel
az, aki emberré lesz
mert megunta a mennyei mannát
tündöklésed büntetése
magában hordja a kukás jutalmát
emlékszel, hogy nem emlékszel
álom, mozi vagy látomás
a felhők felé kapaszkodásban
egy újabb homályos állomás
úgy születtél, hogy bevállaltad
lent leszel, és fölfele vágyódsz
tündökölni és bukni fogsz
mert ide kötődtél a földi világhoz
úgy születtél, hogy bevállaltad
lent leszel, és fölfele vágyódsz
tündökölni és bukni fogsz
mert ide kötődtél a földi világhoz
/a festmény már Nádasi Erika tulajdona/
be kell járnod a lentit
be kell járnod a fentit is
mindig, ahova enged
a szándékod, és addig is
ameddig benned a létra
a fejed felett a tágas egek
a lábad alatt a föld van
és addig lépkedsz, amíg lehet
emlékszel, hogy nem emlékszel
álom, mozi vagy látomás
a felhők felé kapaszkodásban
egy újabb homályos állomás
úgy születtél, hogy bevállaltad
lent leszel, és fölfele vágyódsz
tündökölni és bukni fogsz
mert ide kötődtél a földi világhoz
próbálkozás és tévedés
bosszankodsz és élvezed
most szemétszállító vagy épp
abból még királyság is lehet
ha ugyan arra vágyódsz
ha ugyan tudod, hogy mi kéne
tündöklésed és bukásod
és igyekezeted mi végre
emlékszel, hogy nem emlékszel
álom, mozi vagy látomás
a felhők felé kapaszkodásban
egy újabb homályos állomás
úgy születtél, hogy bevállaltad
lent leszel, és fölfele vágyódsz
tündökölni és bukni fogsz
mert ide kötődtél a földi világhoz
te vállaltad a házidat
írd meg szépen, és kész leszel
kis tündöklés, kínos bukás
minden, amit megérdemel
az, aki emberré lesz
mert megunta a mennyei mannát
tündöklésed büntetése
magában hordja a kukás jutalmát
emlékszel, hogy nem emlékszel
álom, mozi vagy látomás
a felhők felé kapaszkodásban
egy újabb homályos állomás
úgy születtél, hogy bevállaltad
lent leszel, és fölfele vágyódsz
tündökölni és bukni fogsz
mert ide kötődtél a földi világhoz
úgy születtél, hogy bevállaltad
lent leszel, és fölfele vágyódsz
tündökölni és bukni fogsz
mert ide kötődtél a földi világhoz
/a festmény már Nádasi Erika tulajdona/
A DOLGOK ÉRTÉKE
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 088 https://youtu.be/ff41gA2lhJM
kétezer volt egy jó magas fizetés
vizet és zacskós kakaót ittam
az Örökimádás templomában
veszettül hosszúnak tűnt egy óra
hittan, és ittam a szavakat mégis
és loptuk az ostyát, és ministráltunk
tömjén és tömény törvény, de fétis
és tabuk nélkül telt el az álmunk
de az idő
értéke
változik
az idő változik
a dolgok
értéke
változik
az idő változik
hogy lettünk egymás rabszolgái
nehezen követhető
mitől lett drágább az élelem
és olcsóbb a múló idő
miért van az, hogy beérjük néhány
röpke szellemi kalanddal?
hét másodperc, csak ennyit bírunk
figyelni, pont, mint egy aranyhal
de az idő
értéke
változik
az idő változik
a dolgok
értéke
változik
az idő változik
amikor én még kissrác voltam, egy
forintból három zsemlére telt
és volt olyan mondat, amin egy évig
rágódtam, mert megérdemelt
engem és tőlem és belőlem annyit
az öreg néne vagy Thomas Mann,
és végtelen sétákat lehetett tenni
kézenfogva a tavaszban
a szabadban a fagylaltoslánnyal
aki kitette addig, hogy zárva
fejenként három gombóc a kézben
mentünk a Ludovikába
saját időben használhattuk
az időtlenséget magáncélra
de ez nektek ma már talán béna
mert az idő
értéke
változik
az idő változik
a dolgok
értéke
változik
az idő változik
mert az idő
értéke
változik
az idő változik
a dolgok
értéke
változik
az idő változik
kétezer volt egy jó magas fizetés
vizet és zacskós kakaót ittam
az Örökimádás templomában
veszettül hosszúnak tűnt egy óra
hittan, és ittam a szavakat mégis
és loptuk az ostyát, és ministráltunk
tömjén és tömény törvény, de fétis
és tabuk nélkül telt el az álmunk
de az idő
értéke
változik
az idő változik
a dolgok
értéke
változik
az idő változik
hogy lettünk egymás rabszolgái
nehezen követhető
mitől lett drágább az élelem
és olcsóbb a múló idő
miért van az, hogy beérjük néhány
röpke szellemi kalanddal?
hét másodperc, csak ennyit bírunk
figyelni, pont, mint egy aranyhal
de az idő
értéke
változik
az idő változik
a dolgok
értéke
változik
az idő változik
amikor én még kissrác voltam, egy
forintból három zsemlére telt
és volt olyan mondat, amin egy évig
rágódtam, mert megérdemelt
engem és tőlem és belőlem annyit
az öreg néne vagy Thomas Mann,
és végtelen sétákat lehetett tenni
kézenfogva a tavaszban
a szabadban a fagylaltoslánnyal
aki kitette addig, hogy zárva
fejenként három gombóc a kézben
mentünk a Ludovikába
saját időben használhattuk
az időtlenséget magáncélra
de ez nektek ma már talán béna
mert az idő
értéke
változik
az idő változik
a dolgok
értéke
változik
az idő változik
mert az idő
értéke
változik
az idő változik
a dolgok
értéke
változik
az idő változik
AZ ESŐ LESŐ TÁRSASÁG
Szöveg, dalötlet: Müller Péter Sziámi – Napidal Sziámival 189 https://youtu.be/ntrzXg30nuU
elhatározás kérdése
hogy mivel töltjük el
gittegylet vagy bármi más
de együtt lenni kell
és tárgyat adni az együttlétnek
ha már összejönni jó
felvetni a témát, ami
bármikor folytatható
cigiztünk, ittunk, és elgondolkodtunk
kik is legyünk akkor hát
így alakult meg annak idején az
Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
nem volt bennünk fontoskodás
csak fontosságtudat
hogy mi szervezzük az esőhozó
szertartásokat
igazából mindegy volt
hogy zivatar vagy szárazság
csak az számított, hogy mi vagyunk
az Esőleső Társaság
cigiztünk, ittunk, és elgondolkodtunk
kik is legyünk akkor hát
így alakult meg annak idején az
Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
mára már az is abszurdnak tűnik
hogy dohányoztunk valaha
és legtöbbünket rég gyötri már
valami felnőtt nyavalya
de a lényeg mit sem változott
a feladat ma is összehoz
havonta egy rituálé, ami
áldásos esőt okoz
cigiztünk, ittunk, és elgondolkodtunk
kik is legyünk akkor hát
így alakult meg annak idején az
Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
cigiztünk, ittunk, és elgondolkodtunk
kik is legyünk akkor hát
így alakult meg annak idején az
Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
elhatározás kérdése
hogy mivel töltjük el
gittegylet vagy bármi más
de együtt lenni kell
és tárgyat adni az együttlétnek
ha már összejönni jó
felvetni a témát, ami
bármikor folytatható
cigiztünk, ittunk, és elgondolkodtunk
kik is legyünk akkor hát
így alakult meg annak idején az
Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
nem volt bennünk fontoskodás
csak fontosságtudat
hogy mi szervezzük az esőhozó
szertartásokat
igazából mindegy volt
hogy zivatar vagy szárazság
csak az számított, hogy mi vagyunk
az Esőleső Társaság
cigiztünk, ittunk, és elgondolkodtunk
kik is legyünk akkor hát
így alakult meg annak idején az
Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
mára már az is abszurdnak tűnik
hogy dohányoztunk valaha
és legtöbbünket rég gyötri már
valami felnőtt nyavalya
de a lényeg mit sem változott
a feladat ma is összehoz
havonta egy rituálé, ami
áldásos esőt okoz
cigiztünk, ittunk, és elgondolkodtunk
kik is legyünk akkor hát
így alakult meg annak idején az
Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
cigiztünk, ittunk, és elgondolkodtunk
kik is legyünk akkor hát
így alakult meg annak idején az
Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
az Esőleső Társaság
bottom of page